Pápanyalóka

Szeráf kollégánk mindig szívesen vásárolt giccseket kegyhelyeket. Assisiből egész tollgyűjeménnyel tért haza, melyet lelkesen bocsátunk közszemlére.

Szent Ferenc szobor-tolla

Kicsiny, kék színű, műanyag toll. A betét hamar kifogy, de nem is ezért vásároljuk meg. Sokkal inkább a toll tetejét díszítő apró Szent Ferenc szoborért. A piciny alkotás a híres történetet dolgozza fel, amikor is Szent Ferenc megszelídít egy farkast, aki rettegésben tartja Gubbio városát. A szent hozzá méltó nyugalommal áll, mellette a farkas két hátsó lábára ülve néz fel a Ferencre, látszik; ő is szeretne olyan lenni, mint a Szent.

Ferenc a mandorlában

Hagyományos méretű toll, aminek csiptetőjén apró mandorlában Assisi Szent Ferenc prédikál a madaraknak. Öléből három fehér galamb csipegeti az Ige magjait (logoi spermatikoi), mögötte pedig egy vidám kék madár repdes fel és alá. A kompozíciót kedves növények foglalják keretbe, zöldbe borítva a sziklás domboldalt.

Vitrinben úszkáló csoda

Szeráf kollégánk gyűjteményének legszebb és leginteraktívabb darabját hamarabb elajándékozta, mintsem hogy fotót készítettünk volna róla, ezért az alábbiakban csak leírást közlünk a remekműről.  Ha valakinek megvan, küldje be szerkesztőségünknek!

A két részből álló hagyományos toll felső szára, mint kis vitrin: ebben közlekedik légbuborékként a Vad Farkas. A háttér alapján erdőben vagyunk, melynek szélén maga Ferenc áll, kezét előrenyújtván. A tollat finoman megdöntve a farkas elkezd közeledni a Szenthez, aki végül megszelídíti a vadállatot, úgy, ahogyan a legenda is megírta.

A puszta tény, hogy blogunk giccsekkel foglalkozik, veszélyforrás: bárki számonkérheti rajtunk, hogy mondjuk meg, mi a giccs. Azzal a gondolattal már el sem mertünk játszani, hogy olvasóink vitába keverednek, mert nem tudnak közös nevezőre jutni a giccs mibenlétét illetően. Mivel pontosan tudjuk, hogy idővel minden vita definíciós vitává válik, ezért elébementünk a dolognak. Megmondjuk, mi a giccs. Illetve dehogy mondjuk meg. Ugyanis pontosan tudjuk, hogy erre a kérdésre lehetetlen egzakt választ adni. Önkényesen szemezgetünk a nekünk tetsző definíciók közül.

• Giccs: azon műalkotások gyűjtőfogalma, amelyek hazug, illúziókra épülő elképzeléseket táplálnak az ember és a társadalmi valóság viszonyáról, az ember osztályhelyzetéről és személyiségének jellegéről, hozzáillő sorsáról. A művészeten kívüli művészeti-esztétikai szférákban ízléstelenül dekoratív vagy édeskésen idillikus, gyakran bárgyú humorral megalkotott mű, illetve kontár vásári portéka - mondja a lexikon.


• Továbbra is irigyeljük Abraham A. Moles francia filozófus definícióit. „A giccs a középszer boldogsága.” vagy „A giccs a társadalmilag szentesített mértéktartó, megnyugtató ízléstelenség örömeiben való általános, titkos osztózás.”
  
  
• Nagyon frappánsnak találjuk Szép Ernő meglátását, miszerint „Mindenki giccset akar írni, csak nem mindenkinek sikerül.”
  
  
• „Azért gyűlöljük a giccset, mert, ha homályosan is, érezzük, hogy gyönyöre hazugságon alapul, ez pedig lealacsonyít; s tán azért kell tiltakoznunk ellene, mert minket is, mindnyájunkat vonz minden alacsony gyönyör, csak mi nem akarjuk megadni magunkat... s mert öntudatlanul talán irígyeljük is azokat, akik megengedik maguknak a giccs élvezetét...” - írta Komlós Aladár a Nyugat 1931/13. számában.
  
  
• „A keresztény giccs megjelenési formái a teológiai szubsztancia elvesztésének jelei; így válik az egész kérdéskör a művészetelméleti felvetés helyett teológiai problémává. Az erőteljesnek az alpárival, az elsődlegesnek a másodlagossal, és az objektív keresztény eszmének a morális pszichikussal való helyettesítése.”- írta Borbás kolléga az IGEN hasábjain, és milyen igaza is volt.

Ezt a posztot nem tekintjük lezártnak. A kommentek között tőlünk akár definíciós vita is folyhat. Ha olyan giccs-meghatározással találkozunk, ami midenképp ide fentre kívánkozik, oda fog kerülni.

Nyitható-csukható lágytojástartó, mívesen kanyargó ezüst, színes üvegablakokkal. Ha foszforeszkáló tojást tennénk bele, gyönyörködhetnénk a fény üde játékában is. Hogy mintapéldányunkba miért helyeztek medálra applikált Jézus-ikont, arról lövésünk sincs; az ojjektum tetején díszelgő kereszt viszont lehetne szentkoronásan dőlt.

A közelgő húsvét a csokinyúlgyártók és a tojásforgalmazók mellett a Pápanyalókát sem hagyja hidegen: a természet újjászületése, a húsvéti népi hagyományok, és a Krisztus feltámadása közötti, fizikai valójában megjelenő kulturális ingoványon sétálva olyan giccszuhatagba kerülhetünk, amivel akár locsolni is lehetne.

Tovább a dúsabb giccsburjánzásért >>>

Foszforeszkáló kegytárgy régen volt, jöjjön hát egy klasszikus prototípus a közhelyes fajtából.

Furcsa érzés persze, hogy a közhelyes illetve a prototípus szavakat vagyunk kénytelenek használni, de hát mit tegyünk, ha már a fénnyeltölthetős korpusszal gyártott keresztek se mennek manapság ritkaság-számba. A képen látható példányt még erdélyi utunk során lőttük a csíksomlyói kegytárgykereskedés egyik félreeső pultjáról 2001 táján - úgy, hogy akkor mégcsak zarándok-szezon sem volt. Annak idején különlegesnek hittük, ma már nem tartjuk annak.

Szeráf kollégánkban a következő gondolatfolyamot indította meg a még ma is kifogástalanul működő kereszt:

Csak egy gondolatkísérlet; ágyunk fölött lóg a feszület, mert vallásosak vagyunk, egyszerű, fehér műanyagból készült, kicsit amorf Krisztus. Este mikor hazamegyünk, égve felejtjük a villanyt, amíg a fürdőszobában bíbelődünk. Lefekszünk, leoltjuk a lámpát, és ekkor, mint zöldszín örökmécses, ott világít fölöttünk az Édes Jézus. Lidérces.

Csak egyetérteni tudunk.