Pápanyalóka

Feltámadás-tojások

2009. április 8. 18:04 / nikola

A közelgő húsvét a csokinyúlgyártók és a tojásforgalmazók mellett a Pápanyalókát sem hagyja hidegen: a természet újjászületése, a húsvéti népi hagyományok, és a Krisztus feltámadása közötti, fizikai valójában megjelenő kulturális ingoványon sétálva olyan giccszuhatagba kerülhetünk, amivel akár locsolni is lehetne.

Bőven elég, ha végiggondoljuk, hogy a klasszikus, húsvéttal kapcsolatos jelkép és szimbólumrendszer némi fogyasztóisággal és a pol.korrekten nyiladozó virágokkal összekapcsolva mekkora káoszt tud okozni.

Mert ugye adott egyrészről az ikonokról visszaköszönő feltámadt Krisztus dicsőséges alakja, az újszülött Bárány, az üresen tátongó sír – ennek örömére fűvel kibélelt madárfészekbe rakja tojást a nyúl, illetve saját képmását csoki-formába, csokibárány és csokicsibék társaságában. Mindezt persze mikulásként, szigorúan az éj leple alatt.

Nem szorosan témánk, ezért nem megyünk bele abba, hogy ha húsvét, akkor Krisztus támadt föl, vagy „jön a nyuszi” (kár is lenne erről vitatkozni); továbbá nem akarunk túl hosszan értekezni a locsolkodás és a tojásfestés népi hagyományáról sem (semmi bajunk nincs ezekkel).

Viszont szívesen letörnénk a kezét annak, aki a zászlóval támadó, dicsőségesen feltámadó, vagy hellokitty rózsaszín fénnyel világító Jézust, esetleg Krisztus-ikont fest tojásra.

Ha egy képpel kéne definiáljuk a (keresztény) giccs fogalmát, biztos az alábbira esne választásunk.