Pápanyalóka

A giccs vizuális káromkodás.

“Mindig jobban szerettem a rossz könyveket, mint a jókat, valahogyan őszintébbeknek, természetesebbeknek ítéltem őket. A jó könyv rendesen nagyon is szándékos valami; mindenféle ravaszkodásnak, művészkedésnek a szülötte, hogy úgy mondjam, a jó könyv olyan rossz könyv, amelynek sikerült sikerülnie. A rossz könyv nem akar semmit, még rossz se akar lenni: van benne valami üde naivság, bájos átlátszóság, amiben gyönyörködni lehet vagy legalábbis mulatni rajta; a jó könyv: az író frakkban, összes rendjeleivel, nagyszerűen megborotválva és beszagosítva, a rossz: az író meztelenül.”
Heltai Jenő

Sziasztok!
Szerintem az a legnagyobb baja az oldalnak, hogy ti az összes giccses tárgyat kihumorizáljátok.
Az egy dolog, hogy valami giccses. Az meg egy másik dolog, hogy attól még sok esetben - ezen az oldalon pedig csak - keresztény személyeket, szenteket, Jézust, Máriát, stb. ábrázolnak. Ha nem tetszik, szerintem tartsd meg magadnak, de ha belegondolsz, akkor te most min is nevetsz, mikor ezeket ócsárolod?
Azon, ahogy ábrázolták, vagy azon, hogy épp talán Jézus vagy Mária milyen viccesen néz ki?
Csak azt lehet ócsárolni, aki csinál valamit. Előbb csinálj egy szebb dolgot mint ő, és mire megcsinálod, TALÁN rájössz arra, hogy hibáznál, mert amennyit dolgozott vele, te csak semmibe vennéd...

Kedves Atti!

Nem kell kitakarítanom a lépcsőházat a panelházamban ahhoz, hogy a lakógyűlésen elmondjam, hogy a fizetett takarító finoman szólva is szar munkát hagy maga után. Nem kell irányítanom a BKV-t egy percig se, hogy leírjam, pazarló az egész. Nem kell szentekről/Máriáról/Jézusról/stb. ereklyéket csinálnom, hogy tudjam, amiket itt bemutatnak, azok hm... viccesek

Szerintem az a legjobb dolga az oldalnak, hogy ti az összes giccses tárgyat kihumorizáljátok.

Atti kirohanását meg tudom érteni, mert egyszer én is éreztem így: egy mind esztétikailag, mind teológiailag magasan képzett barátom előadását hallgattam meg. Rio-i Jézus szobor, letekerhető koronájú lourds-i szűzmáriás vizes palack, szépen diákon, illetve kivetítőn, és hozzá a nagyon értlemes, de esztéta szöveg. Dühömön elcsodálkoztam és hónapokat gondolkoztam.

A keresztény giccs lehet egyszerű, tiszta hit tárgya.

(Objektuma, tárgyiasulása. És ez életveszélyessé teszi. Mert hitet azért elvenni, talán mégse akarunk. Adni se tudunk. Irigység se lehet bennünk, pedig könnyebb lenne. De érezzük hamisságát. A másodlagosságát. A (teológiai) tévedést, a (szép) hazugságát, amivel pont naiv „hívőjét” szippantja be. Ekkor pedig missziós kérdéssé válik.)

Nem értem - megmondjátok, mi a giccs? A múlt korok stílusáról eldöntitek? Az esztergomi püspöki bot pl. az? Jártatok töri esetleg művtört órákra? Sok más OK, de h valami csak azért giccs, mert VALAKINEK furcsa...

U.i.: Nem azért NEM giccses, mert egyházi, sőt „püspöki” tárgy. Nem a hit aurája miatt. Hanem mert egy (a miénktől eltérő) kor stílusában készült - színvonalasan. Ha ezt egy kalap alá veszitek a rózsaszín, világító műanyag szentszobrokkal, akkor baj van.

„Giccsvadászat az esztergomi kincstárban - 2. rész
Az alábbi, kettő-négy dimenziós képet lefotózni is alig tudtuk: A vastag, de áttetsző műanyag alatt rétegesen felépülő kép található, mely kép egyes térben elkülönülő elemei folyamatosan más dőlésszögből vannak ábrázolva. Alkotásunk összefoglaló-jellegű munka: egyszerre elevenedik meg előttünk az allegórikus mélységű olajfa (jobbra), miközben a háttérben a golgotai magány csúcsosodik ki.”
Régi korok/naív művészet/népművészet maitól eltérő, MÁSFAJTA (tér)ábrázolása miért giccs? Nehezen találok szavakat - legfőképpen a két magas egyetértési értékre, vagyis arra, h a „valami attól csúnya/rossz, mert nem olyan, mint ahogy én ma szeretem/megszoktam” felfogás ennyire általános. Kedves Olvasó, menj újra végig a giccssorozat képein... akkor érted meg, mi hozott ki a soromból. IGEN!