Pápanyalóka

Elemér, a szentföldi giccsvadász (2. rész) [+]

2010. november 29. 14:21 / nikola

Elemér, a szentföldi giccsvadász magyarországiakhoz írt második leveléből:

Testvéreim!

Másfél hét után könnyen hozzá lehet szokni az itteni élethez. Ma egy kolostornál voltam, ahol a kegytárgyboltban költekező turistákat figyeltem.

Az angolok, németek keveset vásárolnak, de azt megfontoltan, kulturáltan. A franciák bunkók, nem hajlandóak megszólalni angolul, már amikor bejönnek is a saját nyelvükön köszönnek, mintha akkora világnyelv lenne, vagy otthon lennének. Az amerikaiak viccelődnek, közvetlenek, s jobban el vannak eresztve pénzzel, az afrikaiak sokszor elviselhetetlenek, mert tülekednek; nagy tételben vásárolnak, kiabálnak, bemennek a pult mögé, agresszívak. Hasonlóak az indiaiak, csak ők alacsonyabbak. Néha a koreaiak is ilyenek. Az mindeközben pofátlanul alkudoznak. Mondjuk az eladó rutinos volt: úgy elkezdte felfele alkudni az egyik gyöngyszem árát, hogy végül drágábban vitte el a koreai hölgy.

Szóval itt ilyen egy nap. Küldök pár megkapó giccset a boltból.

Legjobban a fából faragott, imára kulcsolt kéz fogott meg a szobrok közül.

Sivatagot nem mertek rátenni.

A Jézusból Máriába áttűnő jelenés falikép változata a világ bármely pontján megtalálható.

Szólj hozzá!

Cimkék: elemér, szentföld, jézus, szűz mária, fa, kulcstartó

Elemér, a szentföldi giccsvadász (1. rész) [+]

2010. november 22. 11:05 / nikola

Facebook Twitter

Elemér, a szentföldi giccsvadász magyarországiakhoz írt első leveléből

Testvéreim!

A beszállástól kezdve minden flottul ment az utazás majdnem olyan unalmas és hangos, mint vonaton, csak látványosabb. Felhők, hegyek, tengerek, városok, sivatag-féle kopár helyek. Tel Avivban kezdődött az idegőrlő várakozás, mert Izraelbe iszonyat sokan jönnek, s mire mindenkit átpréselnek a határon, az nem kevés idő. De komolyabb átvilágítás/faggatózás nem volt, csak a pecsételős néni kérdezte meg, hogy mit akarok itt csinálni?

Az út érdekes volt; a 6-os számú pályán jöttünk föl, ami észak-déli irányban terül el, vagy inkább nyúlik. Balra tőle Izrael, jobbra tőle Palesztina. Palesztinát az izraeliek három-négy méter magas betonfallal kerítették el néhol. Itt ilyen a politika. A vidék meg kopott. De tényleg; ez a jelző a legtalálóbb rá. Nincsenek élénk színek, kevésféle zöld van, inkább napkiszívta-barna minden. Legalábbis délen, a sivatagos részen. Északon, meg itt a hegyen azért kicsit zöldebb, de csak kicsit! Nem ismerek ilyen kopár részt Magyarországon, amihez hasonlítani lehetne...

Első dolgunk volt, hogy ettünk: rendelt étel volt, arab, választékban és ízekben leírhatatlanul gazdag. Nagy csirkecomb, meg rizs mogyoróféleségekkel, vagy háromféle saláta. A szállás amúgy modern, a kilátás pazar, napközben katonai repülők gyakorlatoznak felettünk és kicsit hangosak.

Holnap indul a giccsvadászat!