Pápanyalóka

Elemér, a szentföldi giccsvadász (1. rész)

2010. november 22. 11:05 / nikola

Elemér, a szentföldi giccsvadász magyarországiakhoz írt első leveléből

Testvéreim!

A beszállástól kezdve minden flottul ment az utazás majdnem olyan unalmas és hangos, mint vonaton, csak látványosabb. Felhők, hegyek, tengerek, városok, sivatag-féle kopár helyek. Tel Avivban kezdődött az idegőrlő várakozás, mert Izraelbe iszonyat sokan jönnek, s mire mindenkit átpréselnek a határon, az nem kevés idő. De komolyabb átvilágítás/faggatózás nem volt, csak a pecsételős néni kérdezte meg, hogy mit akarok itt csinálni?

Az út érdekes volt; a 6-os számú pályán jöttünk föl, ami észak-déli irányban terül el, vagy inkább nyúlik. Balra tőle Izrael, jobbra tőle Palesztina. Palesztinát az izraeliek három-négy méter magas betonfallal kerítették el néhol. Itt ilyen a politika. A vidék meg kopott. De tényleg; ez a jelző a legtalálóbb rá. Nincsenek élénk színek, kevésféle zöld van, inkább napkiszívta-barna minden. Legalábbis délen, a sivatagos részen. Északon, meg itt a hegyen azért kicsit zöldebb, de csak kicsit! Nem ismerek ilyen kopár részt Magyarországon, amihez hasonlítani lehetne...

Első dolgunk volt, hogy ettünk: rendelt étel volt, arab, választékban és ízekben leírhatatlanul gazdag. Nagy csirkecomb, meg rizs mogyoróféleségekkel, vagy háromféle saláta. A szállás amúgy modern, a kilátás pazar, napközben katonai repülők gyakorlatoznak felettünk és kicsit hangosak.

Holnap indul a giccsvadászat!