Pápanyalóka

A kétezres évek pápás giccsei eddig legalább annyira hiányoztak blogunkról, mint Pilátus a krédóból. Ám most Zsuzsi jóvoltából ezen a téren is hatalmasat léptük előre: íme néhány pápanyalóka-kompatibilis szentkép XII. Piusról.

Amint XII. Piusról írtam a szakdolgozatomat, kezembe akadt pár szentkép. Hát, a régieknek sem kellett a szomszédba menni giccsért! De ha választani lehet, legyen inkább szentkép, a Pacelli-pápa képét nem szívesen ízlelgetném nyalókán. Amúgy nagyon tetszik a ronda miseruhás oldal, köszi, hogy belinkeltétek. Ami a plüss-templomot illeti, ha a plüss papbácsira hajtogatnánk egy parányi mitrát, plüsspök lenne belőle.

Zsuzsi

Pius feketén-fehéren, Róma négy pápai bazilikájával és némi fényárral. Képeslap-gyanús.

Tovább a dúsabb giccsburjánzásért >>>

Régebben kaptuk Zsuzsitól az alábbi fotót, amit a csíksomlyói búcsúban készített. Jópár matrica önmagában is külön posztot érdemelne, akárcsak a háttérben megbúvó, celofánozott Szűz Mária(?), de inkább teljes egészében bocsátjuk közszemlére e gyöngyszem-kavakládot.

Giccsvadászat az esztergomi kincstárban - 2. rész

Az alábbi, kettő-négy dimenziós képet lefotózni is alig tudtuk: A vastag, de áttetsző műanyag alatt rétegesen felépülő kép található, mely kép egyes térben elkülönülő elemei folyamatosan más dőlésszögből vannak ábrázolva. Alkotásunk összefoglaló-jellegű munka: egyszerre elevenedik meg előttünk az allegórikus mélységű olajfa (jobbra), miközben a háttérben a golgotai magány csúcsosodik ki.

(Az igazsághoz annyi még hozzá tartozik, hogy a kép nem a kincstárban, csupán előszobájának egy sötét sarkában található: többek között ezért nem lehetett róla élesebb-szebb fotót készíteni.)

Bár a politikai giccs Kerub kolléga asztala, mégse maradhatott posztolhatatlanul az alábbi gyöngyszem. A vicc-jelleg miatt ugyan a giccspontokat lehúztuk, de azért itt a helye a képnek a Pápanyalókán.

Előzmény: Obama nyerte a Nobel-békedíjat

Dszg kolléga leírással együtt juttatta el hozzánk az alábbi műremeket.

Egy falra akasztható szentkép, se évszám, se semmi, se szerző, valszeg gyárilag sokszorosított. Állítólag régen ha megkérték egy lány kezét falun, az ő családja gondoskodott egy szentképről, amit az ágy fölé lógattak. Reméljük, nem volt az össze ilyen. A kép üvegezett, hátulja karton. Kerete fekete műanyag, aminek azonban belső éle aranyozott. 50x40 centi.

Az alábbi kép azért különleges, mert története van. Egy rámenős, Debrecenből Budapestre szakadt hajléktalantól vettük 110 Ft-ért a Veres Pálné utca egyik kiülős helyén, nehogy a vélhetően nyakas református úr - szentképiszonya közepett - lehányjon minket. Amikor viszont emberünk harmadszorra is háromat köpkött a kapott apróra, elbizonytalanodtunk mély vallásosságát illetően.

A képen amúgy egy (vélhetően) zsiráfnyakú kisded látható (nyakát takarja a pólya, a hosszúságra csak a kéz és a fej furcsa elhelyezkedéséből következtethetünk). A gyermek körül két őrangyal is legyeskedik; kiemelendő közülük a rendezői balon könyökölő, aki áhítattal kulcsolja össze imára félrebillent kezét. A gyermek nem lehet Jézus, mert nincsen világító glória a feje fölött, valószínűleg egy teljesen átlagos csecsemővel van dolgunk.

Köszönet Áginak a a szociális érzékenységből fakadó szentképvásárlásért.

Bár továbbra is fenntartjuk, hogy giccses szentképet lőni nem kihívás, mégis büszkék vagyunk az alábbi, finom vonalakkal lekerekített sarkú, mintegy három és fél centi magas igazgyöngyre.

A szentföld azon zöldellve burjánzó ligetében vagyunk, ahol méteres magasságban is mezei virágok nőnek (csoda1). A kép központi helyén két szent asszony (tippünk szerint Szent Anna és az ifjú - ekkor még piros korszakát élő - Szűz Mária), akiknek bár a háta mögött nyugszik le a nap, sugarai mégis oldalról sütik őket, hogy tudjanak olvasni (csoda2). A képet mégsem ezek, hanem az aranyszínű csillámporral kiemelt ruharedők, valamint a fényesnek látszó, ám fényt nem adó glóriák teszik igazi kuriózummá.

Bár giccses szentképet találni nem kihívás (eleve, milyen műfaj már az, hogy szentkép??? - de erről majd máskor), viszont a mellékelt példány megér egy misét.

Erdőben vagyunk, ahol nincsen aljnövényzet, csak egy patak, egy híd, meg két ártatlan-tiszta gyermek (fiú és lány, alighanem testvérek), akik a környezettudatosságnak ellentmondva papírhajókat bocsátanak a csermelybe. Felettük egy felülről lefelé elhalványuló hermafrodita (őr)angyal lebeg lábak nélkül, aki vigyáz, bele ne essenek a gyerekek a hideg vízbe, vagy nehogy megkísértse őket a gondolat, hogy valami még szennyezőbbet dobjanak bele a folyócskába.